Káldi Emese
cégvezető, túravezető

Könyvtár-magyar szakos tanári végzettségem van. Meg két építész szülőm. És egy férjem, akivel gyakran bóklásztunk külföldön városokban, kezünkben bedekkerrel, olykor mégis teljesen elveszettnek érezve magunkat. Ez így együtt adta ki az ImagineBudapest létrehozásának ötletét. Mert bár szeretek elveszni Budapesten, ugyanakkor mégis jólesik meglátni végre az összefüggéseket, a nagyobb várostörténeti kapcsolódásokat. Mert jó tudni, hogy mi miért és kiknek köszönhetően lett olyan, amilyennek most látjuk: szépnek vagy csúnyának, élhetőnek vagy elviselhetetlennek, otthonosnak vagy teljesen idegennek – ez esetben mindegy. Szeretném, ha mások is így lennének ezzel. Ha magyarok, külföldiek, fiatalok vagy idősebbek is átéreznék ennek a városnak az utcákat burkoló aszfaltnál sokkal mélyebben rejtező kötődéseit, a város szövetét, rendszerét. Mert rendszere kétségkívül van neki, még ha nem is mindig igazodunk el benne.


Káldi Katalin
művészettörténész, túravezető

Végzettségemet tekintve (többek között) művészettörténész vagyok, de még így is, sajnos nagyon keveset tudtam, tudok arról a városról, ahol élek. Ez különösen akkor volt kellemetlen, amikor tanítványaim, akiket épp a művészettörténet szépségeire igyekeztem rávezetni, egy-egy jól irányzott keresztkérdéssel arra voltak kíváncsiak, hogy az épület, amiben tanulnak, milyen stílusban, mikor épült, mi állt korábban a helyén, stb. És én csak álltam és jobb híján utánanéztem a következő órára. Aztán egyszer elmentünk egy belvárosi kalandozásra, egyszer meg megnéztünk egy kevésbé ismert kis múzeumot és kinyílt előttük /előttünk a világ, és kérték: írjam össze azokat a helyeket Budapesten, amelyek ilyen szépek és mégis ismeretlenek. A lista azóta sem készült el teljesen, de, hogy egyre növekvő lelkiismeret-furdalásomat valahogy csökkentsem, arra gondoltam, talán itt az ImagineBudapestnél, amolyan élő leltározás-félét végezve végre eleget tehetek a kérésnek. Hát ezért vagyok itt.

Wekerle Szabolcs

újságíró

Régebben írtam a Népszabadság – azóta megszűnt – Budapest mellékletébe. Sokat olvastam erről a szeretett-gyűlölt városról, és imádtam felfedezni rejtett kincseit. Amikor belevágtunk az Imagine Budapestbe, újra rátaláltam szülővárosomra. És rájöttem, hogy még ezernyi fantasztikus kis titka van, melyeket érdemes megmutatni másoknak is. Tele vagyunk ötletekkel, alig várjuk, hogy felfedezzük, és másoknak is megmutassuk Pestet és Budát, ráleljünk olyan részleteire, melyek mellett nap mint nap elhaladunk a járdára szegezett szemmel. Budapest a miénk. Bízunk benne, hogy izgalmas sétáink révén egyre többen érzik majd ugyanígy.

Szekeres Júlia

Rupp Anikó
túravezető

Az egyetemen nyelveket és kulturális antropológiát tanultam, és sok éve fordítóként dolgozom – végül e három dolog együttese vezetett el az ImagineBudapest csapatához. Elmúlt már az az idő, amikor Dél-Amerikában végeztem antropológiai kutatásokat, de a szívem mélyén még mindig kalandvágyó utazó és felfedező vagyok. A különbség csak annyi, hogy most, munkatársaimmal/barátaimmal együttműködve, a saját szülővárosom ismeretlen területeit és történeteit próbálom meg feltárni – megfejteni a málladozó falak vagy a csodás homlokzatok mögött megbújó titkokat, és feltérképezni e hihetetlen ember-alkotta szövedék rejtett összefüggéseit. A művészet és az építészet történetét át-meg átszövik a tapintható, érzékelhető emberi történetek, melyek hajdanvolt férfiak és nők életéről, vágyairól, tetteiről mesélnek nekünk, és ezáltal segítenek megérteni a jelenünket is.

Amikor Budapest utcáit járom egy-egy csoporttal, és megállunk egy ház vagy egy templom előtt, vagy szétnézünk egy árnyas belső udvarban, úgy érzem magam, mint egy ‘fordító akcióban’: hiszen ahhoz, hogy a város élő történelmét megérthessük, folyamatosan le kell fordítani – a szó tágabb értelmében: átírni és értelmezni – azt a számtalan üzenetet, amit az épületek szerkezete és stílusa, a rajtuk látható díszítések és szimbólumok hordoznak. Ez pedig nagyon izgalmas feladat – nekem is, aki pedig gyermekkorom óta ismerem(?) Budapestet, de azt gondolom, mindenkinek, aki hajlandó nyitott, fürkész szemmel járni a várost.

Kalcsó Kitti

Egy kis faluban nőttem fel, Budapest mindig is a „nagyváros” volt az életemben – talán még most is az. Majd jött az egyetem és egyik kollégium után költöztem a másikba, albérletek váltották egymást. Szép lassan kinyílt előttem a város, összeállt a térkép a fejemben. A mai napig úgy fogalmazok, ha vidékre megyünk, hogy utazunk haza. 8 év után sem érzem még magamat budapestinek. Ahhoz több kell, nem csak egy „térkép”. Meg kell ismernem hozzá a város minden porcikáját: utcákat, tereket, házakat, neveket; élmények, tapasztalatok kellenek. Talán ez is közrejátszott, amikor elmentem az egyik Üzenő falak sétára. Beleszerelmesedtem. Megnyílt előttem a város egy új arca, hirtelen lett közös élményem a környékkel. Mindehhez hozzátartozik, hogy építészmérnökként végeztem. Szeretek házakat nézegetni, lerajzolni és megérteni őket. Megérteni miképp lettek azzá, amik most. Ha valamit felfedezek, azt feltétlenül meg kell osztanom a környezetemmel is. Ezért vagyok itt! Mert szeretek épületekről beszélni, mesélni, közelebb vinni őket mások szívéhez.

Barát Zsuzsanna
túravezető

Budapesti vagyok de sok más városban is éltem, jártam már. Nagyon szeretem azt az érzést, mikor egy még ismeretlen kerületben, gyűrött, ázott térképet szorongatva, kóválygok belefeledkezve a látványba, benyomásokba. Aztán hazatérek, és mindig újra felfedezem, hogy milyen jó város is ez a Budapest! Építészként és művészettörténészként szívesen faggatom a házakat is; és a városunknak annyi mesélnivalója van!

Stella Szonja
projektvezető

Történelem-olasz szakon végeztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán, ahol jelenleg történelem szakos doktorandusz vagyok. Budapesten születtem, mindig is itt éltem, és a világ minden kincséért sem élnék máshol. Szerencsésnek mondhatom magam, mert eddigi életem során elég sokat utazhattam – főleg szüleimmel: grafikus apa, és dekoratőr anya –, akiknek hála nyitottá váltam az építészetre, a művészettörténetre, és más nemzetek kultúrájára is. Saját hazámat is előszeretettel járom, kiváltképp fővárosunkat – szülővárosomat, és szeretek vele dicsekedni, büszkélkedni, megmutatni másoknak, akik nem, vagy csak kevéssé ismerik. Pár évvel ezelőtt egy barátnőm vitt el az első Imagine Budapest sétára, és onnantól kezdve állandó vendége lettem sétáiknak. Nagyon megszerettem őket, így amikor lehetőség nyílt rá, hogy a csapat tagjává váljak, nagy örömmel mondtam igent – olyan, mintha egy varázslatos világ színfalai mögé jutottam volna be. Igyekszem olyan színvonalon segíteni a csapat munkáját, amely miatt én is hűséges vendégükké váltam.