Káldi Emese
cégvezető, túravezető

Könyvtár-magyar szakos tanári végzettségem van. Meg két építész szülőm. És egy férjem, akivel gyakran bóklásztunk külföldön városokban, kezünkben bedekkerrel, olykor mégis teljesen elveszettnek érezve magunkat. Ez így együtt adta ki az ImagineBudapest létrehozásának ötletét. Mert bár szeretek elveszni Budapesten, ugyanakkor mégis jólesik meglátni végre az összefüggéseket, a nagyobb várostörténeti kapcsolódásokat. Mert jó tudni, hogy mi miért és kiknek köszönhetően lett olyan, amilyennek most látjuk: szépnek vagy csúnyának, élhetőnek vagy elviselhetetlennek, otthonosnak vagy teljesen idegennek – ez esetben mindegy. Szeretném, ha mások is így lennének ezzel. Ha magyarok, külföldiek, fiatalok vagy idősebbek is átéreznék ennek a városnak az utcákat burkoló aszfaltnál sokkal mélyebben rejtező kötődéseit, a város szövetét, rendszerét. Mert rendszere kétségkívül van neki, még ha nem is mindig igazodunk el benne.


Káldi Katalin
művészettörténész, túravezető

Végzettségemet tekintve (többek között) művészettörténész vagyok, de még így is, sajnos nagyon keveset tudtam, tudok arról a városról, ahol élek. Ez különösen akkor volt kellemetlen, amikor tanítványaim, akiket épp a művészettörténet szépségeire igyekeztem rávezetni, egy-egy jól irányzott keresztkérdéssel arra voltak kíváncsiak, hogy az épület, amiben tanulnak, milyen stílusban, mikor épült, mi állt korábban a helyén, stb. És én csak álltam és jobb híján utánanéztem a következő órára. Aztán egyszer elmentünk egy belvárosi kalandozásra, egyszer meg megnéztünk egy kevésbé ismert kis múzeumot és kinyílt előttük /előttünk a világ, és kérték: írjam össze azokat a helyeket Budapesten, amelyek ilyen szépek és mégis ismeretlenek. A lista azóta sem készült el teljesen, de, hogy egyre növekvő lelkiismeret-furdalásomat valahogy csökkentsem, arra gondoltam, talán itt az ImagineBudapestnél, amolyan élő leltározás-félét végezve végre eleget tehetek a kérésnek. Hát ezért vagyok itt.

Horváthné Káldi Anna
túravezető

Amikor kicsik voltunk, műemlékvédő, építész édesapánk sokfelé vitt minket testvéreimmel szerte az országban, és mesélt, mesélt városokról, templomokról, épületekről. Akkor persze néha untuk, de valahogy mégis vérünkké vált az érdeklődés. Felnővén magyar szakot végeztem. Tanítottam három évig. És nagyon szerettem. Aztán születtek a lányaim, otthon maradtam. Amikor elkezdtem én is kutatni, újra kinyílt a világ, és a legelső gondolatom ez volt: mennyi mindent nem tudok, és milyen sokat tanulhatok! Megszámlálhatatlanul sokszor elmegyek én is ugyanazok a házak, terek mellett, amikre legtöbbször rá sem nézek, pedig mi mindent rejtenek! Budapest gyönyörű! Első vezetésem alkalmával pedig – a kezdő tíz perc izgalma után - úgy éreztem magam, mint aki újra a katedrán áll. Ez a kettősség kíséri azóta is az ImagineBudapesttel töltött perceimet: tanulok és „taníthatok”. Emiatt pedig nagyon szerencsésnek érzem magam.

Horváth Gergő
újságíró, kutató

Vidéki vagyok. Budapestet alig-alig, és inkább csak regényekből, és elbeszélésekből ismertem egészen addig, amíg fel nem kerültem (nálunk ezt így mondják még ma is) egyetemre. Első nap, amikor reggel az akkor még Pesti Barnabás utcai Bölcsészkarra siettem, rögtön el is tévedtem. Ki gondolta, hogy a kis földalatti két megállója is Vörösmarty nevét viseli? A tér helyett az utcánál szálltam le, nem volt ismerős a környék, de azért jól körülnéztem, hátha csak az emlékezetem tréfált meg. Az első hónapokban még sokszor megesett velem, hogy eltévedtem; bárhol is jártam, mindig alaposan körülnéztem. Az épületek homlokzatát, az utcaneveket, a jellegzetes alakokat figyeltem, egy idő után ismerősek lettünk egymásnak, a város, és én. Ma már úgy érzem, félig-meddig én is pesti vagyok, és budai, óbudai, de igazán otthon érezni magam csak akkor tudom valahol, ha van közös múltam a hellyel, olyan, amit mesélni lehet, olyan, ami a megismerés útján a saját múltammá is válik. Ezért foglalkoztatnak a város történetei, Budapest történetei.


Wekerle Szabolcs
újságíró

Régebben írtam a Népszabadság – azóta megszűnt – Budapest mellékletébe. Sokat olvastam erről a szeretett-gyűlölt városról, és imádtam felfedezni rejtett kincseit. Amikor belevágtunk az Imagine Budapestbe, újra rátaláltam szülővárosomra. És rájöttem, hogy még ezernyi fantasztikus kis titka van, melyeket érdemes megmutatni másoknak is. Tele vagyunk ötletekkel, alig várjuk, hogy felfedezzük, és másoknak is megmutassuk Pestet és Budát, ráleljünk olyan részleteire, melyek mellett nap mint nap elhaladunk a járdára szegezett szemmel. Budapest a miénk. Bízunk benne, hogy izgalmas sétáink révén egyre többen érzik majd ugyanígy.



Szekeres Júlia
túravezető

Bölcsész és tájépítész vagyok. Ebben benne van a lényeg rólam: szeretek beszélni, írni a természetről és a növényekről. Gyerekkorom óta, megszokott útvonalaimon mindig voltak kedvenc fáim, rajtuk figyeltem az évszakok változását, növekedésükön láttam az idő múlását, belőlük merítettem erőt a mindennapokhoz. Tájépítészeti tanulmányaim során a legnagyobb élményt a növények világának megismerése okozta, az érzés, hogy lám "nevét is, virágát is tudom...". Ezt az örömet szeretném megosztani a Titkos kertek túrán résztvevőkkel is.  Történetesen még Pest belvárosában, az épületek tövében is vannak szerencsére olyan csendes helyek, ahol találkozhatunk a fákkal és egymással: titkos kertek.

Rupp Anikó
túravezető

Az egyetemen nyelveket és kulturális antropológiát tanultam, és sok éve fordítóként dolgozom – végül e három dolog együttese vezetett el az ImagineBudapest csapatához. Elmúlt már az az idő, amikor Dél-Amerikában végeztem antropológiai kutatásokat, de a szívem mélyén még mindig kalandvágyó utazó és felfedező vagyok. A különbség csak annyi, hogy most, munkatársaimmal/barátaimmal együttműködve, a saját szülővárosom ismeretlen területeit és történeteit próbálom meg feltárni – megfejteni a málladozó falak vagy a csodás homlokzatok mögött megbújó titkokat, és feltérképezni e hihetetlen ember-alkotta szövedék rejtett összefüggéseit. A művészet és az építészet történetét át-meg átszövik a tapintható, érzékelhető emberi történetek, melyek hajdanvolt férfiak és nők életéről, vágyairól, tetteiről mesélnek nekünk, és ezáltal segítenek megérteni a jelenünket is.

Amikor Budapest utcáit járom egy-egy csoporttal, és megállunk egy ház vagy egy templom előtt, vagy szétnézünk egy árnyas belső udvarban, úgy érzem magam, mint egy ‘fordító akcióban’: hiszen ahhoz, hogy a város élő történelmét megérthessük, folyamatosan le kell fordítani – a szó tágabb értelmében: átírni és értelmezni – azt a számtalan üzenetet, amit az épületek szerkezete és stílusa, a rajtuk látható díszítések és szimbólumok hordoznak. Ez pedig nagyon izgalmas feladat – nekem is, aki pedig gyermekkorom óta ismerem(?) Budapestet, de azt gondolom, mindenkinek, aki hajlandó nyitott, fürkész szemmel járni a várost.

Maczó Balázs
túravezető, kutató

Születésemet tekintve nem hogy nem budapesti, de még csak nem is városi; egy tokaj-hegyaljai faluban születtem, az ország harmadik legnagyobb városának árnyékában. Aztán a második dobogós Debrecenbe sodort a sors, ahol a néprajz- történelem-muzeológia szakos tanulmányaimat folytattam. És végül 2007-ben felértem a dobogó tetejére: Budapestre költöztem, ahol egyből egy  helytörténész-muzeológusi állást kaptam. Az élet megelőlegezte számomra fővárosunk múltjának ismeretét, a biankó ledolgozásán lelkiismeretesen dolgozom.

Ma már otthonomként szeretem a várost, de azt hiszem, úgy, mint egy bennszülött fővárosi sohasem fogom azt látni. Néha még mindig „kirándulónak” érzem itt magam, de talán pont ezért tartom egy kicsit szebbnek, érdekesebbnek Budapestet, és látom azokat a szépségeit, amelyek megszokottságuknál fogva lehet, hogy belesimultak a pesti mindennapokba. Az Imagine Budapest túráin ezeket a rejtett szépségeket, érdekességeket kínálva csábítok mindenkit: legyünk együtt turisták saját városunkban! 

Kalcsó Kitti
túravezető

Egy kis faluban nőttem fel, Budapest mindig is a „nagyváros” volt az életemben – talán még most is az. Majd jött az egyetem és egyik kollégium után költöztem a másikba, albérletek váltották egymást. Szép lassan kinyílt előttem a város, összeállt a térkép a fejemben. A mai napig úgy fogalmazok, ha vidékre megyünk, hogy utazunk haza. 8 év után sem érzem még magamat budapestinek. Ahhoz több kell, nem csak egy „térkép”. Meg kell ismernem hozzá a város minden porcikáját: utcákat, tereket, házakat, neveket; élmények, tapasztalatok kellenek. Talán ez is közrejátszott, amikor elmentem az egyik Üzenő falak sétára. Beleszerelmesedtem. Megnyílt előttem a város egy új arca, hirtelen lett közös élményem a környékkel. Mindehhez hozzátartozik, hogy építészmérnökként végeztem. Szeretek házakat nézegetni, lerajzolni és megérteni őket. Megérteni miképp lettek azzá, amik most. Ha valamit felfedezek, azt feltétlenül meg kell osztanom a környezetemmel is. Ezért vagyok itt! Mert szeretek épületekről beszélni, mesélni, közelebb vinni őket mások szívéhez.